2.rész

Jó volt újra belépni a suli ajtaján, tudva, hogy  ezen a héten nem lesz több forgatás! Hurrá.
De tudtam nem  kellemes amit tapasztalni fogok. Sok ídő volt a forgatás, tudtam, hogy nem lesz minden a régi. És felkészültem, még legrosszabbra is. Talán nem szól hozzám senki, vagy úgyanúgy megy tovább ami eddig volt, mert végülis miért gondolok eltávolodásra? Nora másért is berághatott.

-Sziasztok!-köszöntöttem az osztálytársaimat.
-Szia!-mondták, úgy páran, de Nora, Corin, és Mels nem válaszoltak, vállat vontak és sugdolózni kezdtek.
De oda mentem és nekik is külön köszöntem.
-Sziasztok, mi újság?-kérdeztem kedvesen, őszíntén.
-Szia, semmi.-zárta le az ügyet Nora.
Nem sok, és mi volt a héten? Történt valami érdekes?
Nem, Tom megverte Mark-ot, Lisa megtépte Amandát, Loreinne összejött Andie-vel, és más nem.-válaszolt Corin.
- Szia Alice! Milyen volt a forgatás?-szalad oda hozzám Sarah. Eléggé furcsáltam, hogy pont ő jön oda ozzám.
- Szia, köszi egész jól, csak nagyon nehéz, sok a szöveg, és fárasztó...érted.
-Te választottad ezt!-szólt közbe Nora, aki a lányokkal együt felállt, és kiviharzottak a teremből.
-Mi történt?-kérdeztem Sarah-tól.
-Hát, kicsit haragszanak rád, és szerintem féltékenyek, nem szoktak rólad beszélni, már úgy 4 napja.
- Mi? Csak két hetet nem voltam!
-De hidd el, az nagyon sok 4 napja rájöttek, hogy ez így nem jó, vagy a film, vagy ők, de te úgyis a filmet választod, na szia!-azzal ő is kiment.
Mi? Választás elé állítottak? Persze, hogy a filmet választom, még beperelnek, ha kiszállok, vagy nem is tudom. Nagyon-nagyon szánalmasak.

1.rész

- És ennyi! Köszönöm emberek, mára végeztünk.

Fáradtan mentem ki a stúdióból, minden vágyam egy fotel volt, hogy nyugodtan ledőlhessek. Anyu értem jött, beültem a kocsiba, hátra, és szépen eldőltem, mivel a kocsink ablaka alacsony, az eget, és a magas fák lombjait,  még lehet látni. Tehát az eget figyeltem. Anya egész úton kérdezte, na mi volt?Hogy halad a film?Mikor lesz kész?
Kicsit elvan tájolódva. Egy ilyen film elkészítése, nem 2 hétbe telik.
A feketeszem című filmet fogatjuk, kb. 7 hónapig, remélem kevesebb, max. 4, vagy 5 hónapig. A rendezője, gyakran tart a városban maghallgatásokat, amatőröket keres. Úgy gondoltam, meg próbálom. És sikerült. Én kaptam a főszereplő lányának a szerepét. Ez már a második filmem, úgyhogy én examatőrnek számítok.
Bírom a stábot, a mostani kollégáimat...csak nagyon nehéz. Állandóan ki kell venni a suliból, egyhéten akár 3-szor is forgatunk, vagy 4-szer. Most éppen 2 hete kb. nem is voltam suliba. És ez annyira nem tetszik benne, megszakad a kapcsolatom  mindenkivel.
A film arról szól, hogy egy nő, feketeszemmel született, és mindent lát, a jövőt, a legapróbb sejteket, többszáz zoom-os a szeme, látja a gondolatait az embereknek, mindent. Mivel senki nem szeretett bele, örökbe fogadott, engem! És ez a lány, azaz én ,felnő, és az anyja minden ilyes fajta dologra megpróbálja megtanítani. Többet nem árulhatok el! Még a naplómnak sem! :) De ugyanezeket a képességeket, megpróbáltam a valóságban is alkalmazni (na, jó. Mert végül a lány is megtanuljaí) de semmi, ez csak egy mese. Vagy is film.
Mikor hazaérek első utam az ágy felé vezet, és egy kiadós alvás, estéig, aztán megvacsorázok, elvégzem ügyeimet, aztán alvás második felvonás. Már úgy beszélek mint a rendező, de komolyan...

Másnap, egész kipihenten keltem, de tudtam, ma is forgatni fogunk. Apa 9-re vitt be a stúdióba.
Kaptam egy újabb adag szöveg amit a nap végére be kell magolnom. De ez az utolsó nap. Végre!

-Éééés mehet!-szólt a rendező

-Mindig azon gondolkozom, az anyám miért lett különc, vagyis nem különc, hanem ennyire különleges. Kitől örökölte, vagy ki adta neki ezt a sorsot, de néha azon is eltöprengek, lehet, hogy jelent valamit. Mondjuk jelent is,mert  ennyi mindenre egy "normál" ember nem lenne képes...csak az anyám és én, majd az én lányom is, majd az övé is, vagy nem tudom.-kezdtem a szöveget Bess szerepében.
- Bess gyere! Gondolat olvasás! -kiáltott anya(vagyis Alexandra, aki az anyámat játssza.).
-Oké!
(-)Egész lelkes vagyok, ha anya tanítani hív, mindig érdekes dolog amit csinálunk, de ennyire nem hétköznapi a helyzetünk-mondtam tovább a szerepet.
-Na találd ki mit csinálok vacsorára?
-ŐŐőő,(koncentrálj, koncentrálj!) lasagne-t?-tippeltem.
-Nem...próbáld jobban!
-Ő, mindjárt megvan ....palacsintát?
Nem Bess! Bízz magadban! Gyerünk!
Nem megy!...valami, izét..nem tudom, nem isérdekel-dühödtem fel.-felmegyek szólj ha kész van a...valami!-rohantam vissza a szobámba. Néha felidegesít, ha nem találom ki, és ez rossz.

-Emberek!-szólt közbe a rendező.-mi ez? Valami kabaré? Újra!

-Mindig azon gondolkozom, az anyám miért lett különc, vagyis nem különc, hanem ennyire különleges....

És még kétszer ugyanezt.....

Délután felhívtam Norat, hogy adja meg a 4 napi leckét. Nem adta meg. Egész egyszerűen lerázott. Ettől féltem. Hogy eltávolodok mindenkiítől, amíg a forgatás tart. Holnap elintézem, mindenkivel beszélni fogok, hogy mi a helyzet. Remélem Corin, és Mels, még nem utál, és még menthető a helyzet. Viszek a barátnőimnek valamit, csokit, karkötőt, hátha az egy ici-picit puhít a helyzeten!